A kulturális turizmus mozgatórugói

A kulturális turizmus fogalma meglehetősen összetett, és a szakemberek véleménye sem teljesen megegyező e téren. Anélkül, hogy felsorolnám a kulturális turizmusra vonatkozó különböző definíciókat, megjegyezném, hogy egyetértésben Trócsányi András munkáival, szerintem a kulturális turizmus körébe tartozik, illetve tartozhat minden olyan turisztikai szegmens, ami nem a tömegturizmus bázisát erősíti. Így tehát az a turista vesz részt a kulturális turizmusban, aki nem az otthoni igények kedvezőbb feltételek közepette történő reprodukálása végett utazik el egy otthonától távoli országba vagy tájra, hanem a megfelelő motivációval felvértezve kívánja megismerni egy másik kultúra tájértékeit.

A kulturális turizmus klasszikus vonzerői alapvetően három csoportba sorolhatók:

• épített és tárgyi értékek (épületek, különböző művészeti ágak által alkotott tárgyak).
• a mindennapi élethez kapcsolódó kulturális értékek (szabadidő, életmód, szokások, gasztronómia).
• rendezvények, fesztiválok (Aubert A.–Csapó J. 2002; Berki M.–Gonda T. 2006).

Tételezzük fel, hogy a kultúra és a turizmus definíciója együttesen fejezi ki a kulturális turizmus jelentéstartalmát. Ez esetben az idegenforgalom ezen részterülete egy gyűjtőfogalom, amely igen sokrétű és szerteágazó, így ide sorolhatjuk az örökség-, az etnikai és falusi turizmust is, hiszen ezek a szegmensek jelentős mértékben kulturális jegyekre építenek.

Örökségturizmus

Az örökségturizmus szintén egy komplex témakör, hiszen az emberiség emlékei mind ide sorolhatók, legyenek azok globális, vagy csupán helyi jelentőségűek. Az örökség lehet történelmi, (pl. a vajdahunyadi vár), régészeti (Házsongárd temető), építészeti (Kolozsvár belvárosa) és vallási (Szent Mihály templom).

Etnikai turizmus

Az etnikai turizmusnak két típusát különböztetjük meg: egyrészt a „honvágyturizmust”, illetve a „gyökérkereső turizmust” (ilyen például Írországban a családfakutatás és az ír diaszpóra egykori magterületének keresése – Trócsányi A – Csapó J. 2002), másrészt azonban az etnikai turizmus egy másféle, különleges kultúra megismerését is jelenti.

A „honvágyturizmus” motivációja a nosztalgia, a szülőföld felkeresése, megismerése. Ez a fajta turizmus lehet egyszeri alkalommal történő, de rendszeres is. Magyarországon gyakori jelenség, hogy a külföldre került magyarok vagy leszármazottaik a régi településükön vásárolnak ingatlant, így újra bekapcsolódnak – ha csak rövid időre is – az adott település (kulturális) életébe. Az etnikai turizmus második típusa, a „gyökérkereső turizmus” példázása jóval egyszerűbb, hisz a fő küldő motiváció egy másik etnikum kultúrájának a megismerése. Ez lehet egy egzotikus interkontinentális út, de természetesen az adott országon vagy régión belül is beszélhetünk etnikai turizmusról (Szeben környékén a szász települések, Temesvár környékén a makedónok, bulgárok által generált turizmus.)

Sajnos elkövethetjük azt a hibát, hogy a látott-hallott sztereotípiák szemszögén keresztül látjuk az adott kultúrát: a csikóst bő gatyában, a maszáj harcost dárdával és oroszlánprémmel, a beduint pedig csak teveháton képzeljük el. Ugyanakkor nem érezzük át a hely valódi atmoszféráját, ha saját bőrünkön nem tapasztaltuk meg annak egyedi szokásait, élményvilágát. Így sok esetben ez a folyamat a tömegturizmus irányába mutat, kapcsolódási pontokat illetve átfedéseket jelölve meg. Ugyanakkor annak ellenére, hogy egyesek számára kissé utópisztikus megállapításnak hat, külön kiemelném a másik kultúra, a másság megismerése mellett, hogy azzal jár(hat) annak elfogadása is.

Falusi turizmus

Mivel a turizmus számos szempontból a „béke iparága”, így a világ népei békésebb együttélésének a záloga (is) lehet. A falusi turizmus szerepe korunkban egyre inkább felértékelődik. Fő motivációját a mindennapi stressztől, zajtól való menekülés nyújtja, hiszen, csendet és nyugalmat, igényes vidéki kikapcsolódást kínál. Mindezek mellett feleleveníteni a paraszti hagyományokat, megismerteti a népi szokásokat, ételeket, italokat. A falusi turizmus keretében fenntarthatók azok az évszázados szokások, néprajzi értékek, amelyek egy más vidékről, városból érkező vendég számára különlegességet jelentenek. A népművészet, folklór megismerése világszerte igénnyé vált, különösen azokon a területeken, ahol ezek az értékek már eltűnőben vannak.

A kulturális turizmust tanulmányozva megfogalmazhatjuk azt a megállapítást is, hogy alapjában véve három tényező, a művelődés, a hit és a szórakozás a mozgatórugója. A művelődés iránti igénynek a történelmi, művészettörténeti attrakciók – a történelmi emlékhelyek és belvárosok, templomok, műemlékek, múzeumok, könyvtárak együttese – felkeresése tesz eleget.

Plesa Róbert és Bekő Levente- István

Kategória: 
Írj velünk!
Kamatoztasd tudásodat, légy elismert szakmai körökben